A világgazdaság a húszas és a harmincas években

Az elsõ világháború óriási pusztítást és káoszt okozott Európában. Az önellátásra berendezkedett hadigazdaságból nehezen térnek vissza a kölcsönös kereskedelmi szerzõdések rendszeréhez.

Az USA hatalmas kölcsönökkel támogatta a háború idején az európai gazdaságot, és ezeket a háború után rövid határidõn belül visszakövetelte. Az Egyesült Államokban védõvámokat vezettek be.

Szovjet-Oroszország gazdaságilag elzárkózott, minden kapitalista államot ellenségnek tekintett, és megtagadta a cári kölcsönök visszafizetését.

Nagy Britannia és a font gazdasági pozíciója meggyöngült. London nem akarja feladni a vezetõ bankár szerepét de nem tudja irányítani a nemzetközi gazdaságot. Az USA lett a pénzügyi, gazdasági, politikai központ.

Az elsõ világháborút követõ gazdasági összeomlás után, mely – az USA kivételével – különbözõ mértékben ugyan, de szinte valamennyi hadviselõ országot érintett, a húszas évek második felétõl a világgazdaság stabilizációja következett be. A rövid életû, fõleg amerikai hitelekre épülõ konjunktúra megalapozói az újjáépítés szükségletei és a fogyasztási javak iránti megnõtt keresletek voltak. Az ipari termelésben ekkor került sor a háborúban kifejlesztett technikai újítások alkalmazására, fõleg az autógyártás, a repülõgépipar, a hírközlés és az elektronika területén. Nyugat-Európában például ekkor vált általánossá a villamos áram alkalmazásának teljes körû elterjedése.

Az elsõ világháborút követõ zûrzavaros évek (forradalmak, gazdasági nehézségek) után ismét fejlõdésnek indult a tõkés gazdaság, ami a tartós virágzás illúzióját keltette mindenkiben ("boldog békeévek"). A tömegtermelés, a specializáció, és a modern technikai eljárások, a termelés nagyarányú növekedését eredményezték.

A leggyorsabb fejlõdés az Egyesült Államokat jellemezte, amely a világháború után vezetõ gazdasági hatalommá vált.

Az amerikai gazdaság termelése a fellendülés éveiben (1923-1929) átlagosan 40%-al növekedett, és ez az életkörülmények nagyarányú javulását is maga után vonta. Úgy tûnt tehát, hogy az Egyesült Államokban tökéletesen valósult meg az iparûzés és a kereskedelem szabadsága, politikára szinte nincs is szükség, hisz mindent megold a sikeres üzlet. (Bár ez a szesztilalom idõszaka volt: virágzott a csempészet, mindennaposak voltak a maffia harcok).

A tõkés világgazdaság stabilizációja a 20-as években

A háború okozta sebek és az eltérõ politikai célok a háború után teljesen megosztották Európát. A republikánusok vezette USA elfordult a kontinenstõl, Anglia birodalmát próbálta egyben tartani, míg Franciaország a Versailles-ban el nem ért rajnai határt akarta megteremteni (1920 Darmstadt, Frankfurt). Németország túlélési esélyét csak a békülési politika jelentette. Az eredménytelenül végzõdött genovai konferencia (1922 április) után Németország rendezte viszonyát a Szovjetunióval a rapallói szerzõdésben (1922). (A szerzõdést Rathenau és Csicserin írták alá.) A jóvátétel miatt egyre feszültebb francia-német viszonyt (1923 Ruhr-vidék megszállása) az 1924-ben kidolgozott Dawes-terv próbálta megoldani. Németország 800 millió márka kölcsönt kapott. Stresemann és Briand tárgyalásai után a franciák kiürítették a törvénytelenül megszállt területeket. 1925 októberében Locarnóban Belgium, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia és Olaszország közösen vállalták, hogy szavatolják Németország nyugati határait. A politikai enyhülést követte a gazdasági közeledés Franciaország és Németország között. 1926-ban Németországot felvették a Népszövetségbe, ebben az évben szûnt meg Németország katonai ellenõrzése. Az 1928-ban megkötött Briand-Kellog szerzõdéssel Európa és a világ békéjét próbálták szavatolni a nagyhatalmak. 1929-ben a Dawes-terv lejáratakor kidolgozták a Young-tervet, amelyben a végleges jóvátételt határozták meg. A hatalmas jóvátételi összeg belpolitikai válságot indított el Németországban, amelyen többé már nem lehetett úrrá lenni. 1929 szeptemberében Briand Páneurópa-tervezetet nyújtott be, elõször merült fel az Egyesült Európa víziója, de az október 25-én összeomló New-York-i tõzsde és Gustav Stresemann Nobel-békedíjas német külügyminiszter halála hosszú idõre eltemette az egységes Európa tervét, és egészen más tervek kerültek napirendre.

A nagy gazdasági világválság (1929-1933)

1929. október 24-én New York-i tõzsdén 40-60%-kal estek a részvények árfolyamai. A válság a túltermelés matt következett be. Az eladhatatlan áruk miatt nagyon sok gyár bezárt, ez növelte a munkanélküliséget és csökkentette a fizetõképes keresletet. A kereslet csökkenésével ismét számos gyár kényszerült bezárásra, ami megint csak elbocsátásokkal járt. Ez az ördögi kör felmorzsolta a monopolkapitalista rendszert. A szûkülõ belsõ piac tönkretette az agrárgazdaságot. Kinyílt az „agrárolló”, ami azt jelentette, hogy a mezõgazdasági termékek ára meredekebben zuhant az ipari termékekénél. Összeomlott a bankrendszer, és általános hitelválság tört ki.

A gazdasági válság politikai következményekkel is járt. Angliában a munkáspárti McDonald próbált úrrá lenni a válságon, 1931-ben a Munkáspárt kettévált és McDOnald nemzeti egységkormányt alakított, de ez a többlábon álló kormány nem volt képes radikális, New Dealhez hasonló reformokat véghez vinni. Keynes közgazdász nem lehetett próféta saját hazájában. Franciaországban 1929-ben Poincaré távozása után tört ki a válság. A politika megjelent az utcán is, szélsõbaloldali kommunisták csaptak össze szélsõjobboldali szervezetekkel (Action France, Tûzkeresztesek). Párizs a korrupcióról és botrányokról lett nevezetes. 1934-ben a Stavisky-ügy korbácsolta fel az antiszemita indulatokat. Az amerikai hitelektõl függõ Németország került a legmélyebb válságba. A munkanélküliség az 50%-ot is elérte, a kis- és középüzemek tönkrementek. Mindennaposakká váltak a politikai zavargások, a választásokon egyre jobban elõretörtek az új rend hívei, a nemzetiszocialisták. Végül 1933. január 30-án Hitlert Hindenburg kancelláráá nevezte ki. A válságot Keynes elvei alapján az USA-ban Roosevelt elnök oldotta meg. Szakítottak a be nem avatkozási politikával és az állam fontos szerepet vállalt a gazdaságban. Új gazdaságpolitika – az állammonopolkapitalizmus – alakult ki. Az állam feladata az egyensúly fenntartása lett, majd ebbõl alakult ki a II. világháború utáni szociális piacgazdaság.

Amerikai válasz a nagy gazdasági világválságra

Roosevelt gazdasági- politikai programja: a New Deal

1929-ben Herbert Hoover lett az USA elnöke, akit váratlanul ért az 1929. október 24-én bekövetkezõ New York-i tõzsdekrach. Soha nem látott válságba került az amerikai gazdaság. 1932-re az ipari termelés 50%-kal csökkent, míg a munkanélküliség elérte a 25%-os szintet. A foglalkoztatás és a túltermelés ördögi körét a szabadversenyes-kapitalizmus nem tudta megoldani. Új gazdaságpolitikai irányváltásra volt szükség, amelyet elméletben Keynes angol közgazdász dolgozott ki, és Roosevelt valósított meg. 1932 novemberében lett a Demokrata Párt színében az ország elnöke. Politikai hitelét New York állam kormányzásában elért sikerei jelentették. Roosevelt beiktatása napján (1933 március 4.) általános bankzárlatot rendelt el négy napra. A Kongresszussal új banktörvényt szavaztatott meg, megtiltotta a bankbetétek tömeges kivitelét és az arany kivitelét az országból. Ezzel megoldotta a bankválságot. Megalakította a Polgári Tartalék Hadtestet, ahová munkanélküli fiatalokat soroztak be közmunkára napi 1&-ért. Ennek fontos társadalmi és gazdasági stabilizációs hatása volt. Helyreállította a gyapottermeléssel kimerített Tennessee folyó völgyét. 1933 májusában új agrártörvényt fogadtatott el, intézkedett a vetésterület és az állatállomány csökkentésérõl. Elvetette a dollár aranyhoz való rögzítését és lebegtetõ inflációs politikát kezdett. Állami beavatkozással próbálta talpra állítani az ipart. Hatalmas összegeket áldozott közmunkára, közhasznú beruházásokra, az infrastruktúra fejlesztésére. Olyan beruházások voltak ezek, melyek effektíve nem jelentek meg a már telített piacon. Lefektették a tisztességes verseny szabályait, és kötelezõvé tették a kollektív szerzõdések kötését. Létrehozta a Szövetségi Rendkívüli Segélyhivatalt a munkanélküli segélyek osztása céljából. Nemzeti propagandát folytatott, melynek része volt a „kék sas” akció is, amellyel a politikáját támogató vállalatok termékeit jutalmazta.

Keynes-elmélet

• Elméletének legfontosabb eleme a munkanélküliség problémájának újszerû megközelítése: nem a teljes foglalkoztatottság jelenti a gazdaság tökéletes mûködését.
• A munkanélküliség méretét szerinte a beruházások, és a fogyasztás szintje határozza meg, amit az adott kormány politikája befolyásolhat.
• Válság idején az állam kötelessége a beavatkozás a gazdasági életbe (még a túlköltekezés és a költségvetési egyensúly felborulása esetén is).
• Jóléti (állammonopolista) kapitalizmust kell kiépíteni (kereslet határozza meg a termelés mértékét), a fogyasztást állami segédlettel kell ösztönözni (pl. közmunkával infrastruktúra kiépíttetése).
• A munkaalkalom növeli a keresletet, ami újabb munkalehetõségeket teremt (állami szabályozás a termelésben.)

A világválság hatása az egyes országokra

A válság minden országot súlyosan érintett, egzisztenciális válságot okozott, és felkorbácsolta a szélsõséges ideológiai- politikai nézeteket.

Magyarország

1931 nyarán a Magyar Nemzeti Bank 200 millió pengõnyi aranyat és devizát fizetett ki, a készletek kimerültek, fizetésképtelenség, államcsõd fenyegetett.

1931. 07. 13-án 3 napos bankzárlatot rendeltek el, korlátozták a betétek kifizetését. Zárolták az arany- és devizakészleteket, pénzváltás csak a Nemzeti Bank engedélyével történhetett.

Mezõgazdasági termékeink nem voltak versenyképesek, szélesre nyílt az agrárolló. Nõtt a munkanélküliség, az elégedetlenség.

Nagy-Britannia

Az ipari termelés stagnálása miatt a gazdasági válság hatása nem olyan nagyméretû, mint pl. USA-ban, ezért nincs számottevõ belpolitikai feszültség (szociális támogatások pl. munkanélküli segély bevezetése).

Franciaország

Az elsõ világháborút követõ gazdasági visszaesést nem tudta megfékezni, a gazdasági válság is érzékenyen érintette,  s ez tartós társadalmi feszültséget gerjesztett.

Németország

A világgazdasági válság erõsen éreztette hatását a német gazdaságban (50%-os munkanélküliség), a kommunista és a nemzeti szocialista szavazók tábora ennek hatására megerõsödött (SA és a kommunista csoportok sorozatos fegyveres összecsapásai).

1933-ban Hitler lett Németország kancellárja, majd Hindenburg halála után (1934) megszüntette az elnöki tisztséget,  és magát Führerré (birodalmi vezér) nyilvánította.

Megkezdõdött a totális fasiszta állam kiépítése (végrehajtó hatalom teljesen bekebelezi a törvényhozó hatalmat, összes politikai pártot és szervezetet feloszlatják, terror: koncentrációs táborok létrehozása, Hitler a vezérelv alapján kormányoz a tömegmanipuláció eszközeivel: demagóg beszédek, nagyszabású ünnepségek).

Szovjetunió

Az elsõ világháború totális gazdasági összeomlást eredményez (közlekedés elégtelensége miatt a segélyszállítmányok nem jutnak el az ország belsejébe, az élelmiszercsomagok tönkremennek, ez növeli az amúgy is pusztító éhínség mértékét).

1920-as évek eleje polgárháborúval és az intervenció visszaverésével telik, a súlyos gazdasági helyzetre hivatkozva bevezetik a hadikommunizmust (minden magánüzem államosítása) és a munkakényszert; a kötelezõ beszolgáltatás és a központi újraelosztás miatt több millióan halnak éhen a falvakban.

1921-ben a kronstadti matrózlázadás (amelyet levernek) megmutatja, hogy nem lehet a hadikommunizmust tovább fenntartani.

1921-ben Lenin bevezeti a NEP-et, az új gazdasági mechanizmust, amely megpróbálja érdekeltté tenni az embereket a termelésben, és piaci alapra próbálja helyezni a gazdaságot. Megszûnik a mezõgazdaságban a kötelezõ beszolgáltatás, helyette terményadó, de a fennmaradó résszel a gazda rendelkezik, iparban bevezetik a 8 órás munkaidõt, megszüntetik a munkakényszert, társadalombiztosítási ellátást vezetnek be.

1927-tõl megindul az erõltetett iparosítás (fõleg a hadi és nehézipart fejlesztik, a könnyûipar elsorvad, az életszínvonal csökken), megszüntetik a NEP-et, 1929-tõl indul az öt éves tervek programja.

A mezõgazdaságban erõszakos szövetkezetesítés zajlik, kötelezõ beszolgáltatás van (ismét éhínségek falun).

Forrás:

fõleg: FISZ - Történelmi esszétémakörök nagykönyve érettségizõknek

2_1_7.doc