A nagy földrajzi felfedezések és gazdasági következményei

Fellendülés – Új utak keresése

Nyugat – Európa gazdasága a XV. Században gyors ütemben fejlődött. A fellendüléscentruma a posztógyártás és az atlanti kereskedelem központjává váló Flandriavolt. Mivel a pénzek továbbra is nemesfémből készültek, az európai gazdaság egyretöbb aranyat és ezüstöt igényelt.

Ezzel szemben a Kelettel folytatott kereskedelem kiszivattyúzta Európábóla nemesfémeket, mivel a Levantén keresztül behozott luxuscikkért és fűszerekért(porcelán, selyem, illatszerek, bors, vanília) arannyal és ezüsttel fizettek. Ugyanakkoraz oszmán terjeszkedés következtében a levantei kereskedelem előszörbizonytalanabbá, majd a vámok emelése után drágábbá vált. Továbbá nehezítette ahelyzetet, hogy a XV. század végére a talajvízszint feletti, könnyenkiaknázható rétegeket kitermelték a magyarországi és csehországinemesfémbányákban, s szivattyúk híján nem tudtak mélyebbre hatolni, ezért atermelés jelentősen visszaesett.

A felfedezések feltételei

A XV. századra az Atlanti – óceánon keresztül tengeri összeköttetésekjöttek létre a Földközi - tenger és a Baltikum között. Az óceánon csak az új,nagy vitorlafelületű, hátsókormányos hajókkal (karavella) lehetett szállítani. Apart mentén elhagyva a nyílt vizeken hajóztak, amit az araboktól korábbanátvett iránytű és egy sor, a pontos helymeghatározást szolgáló műszer tettlehetővé (asztrolábium, gnomon, Jákob – pálca). Sokat segített még amértékegységek egységesítése, valamint a sebesség mérésének bevezetése.

A reneszánsz nyitottabbá tette az embereket, s az antik műveltségújjászületése révén ismertté váltak Ptolemaiosz elgondolásai, aki a Földet gömbalakúnak képzelte. Új térképek születtek, amelyek a Földet már ennekmegfelelően ábrázolták, mint a firenzei csillagász, Toscanelli térképe. Segítettetovábbá a felfedezéseket az új tudományos szemlélet fejlődése: Kopernikusz voltaz első, aki kimondta, hogy a Napot tekinti a világ középpontjának (Heliocentrikus világkép,kopernikuszi fordulat).

A portugál és spanyol felfedezések

A portugálok, kedvező földrajzi helyzetüket kihasználva, már a XV. századközepétől felfedező utakat indítottak az arany és a fűszerek megszerzésénekreményében Afrika partjai mentén.

Átlépték az Egyenlítőt (1471), majd Bartolomeu Diaz elérte a Jóreménységfokát (1481) és Vasco da Gama Afrika megkerülése után kikötött az indiaiKálikutban (1489).

A fordulópontot Kolumbusz Kristóf (Christoforo Colombo) – genovai tengerészhozta el, aki több sikertelen kísérlet után Kasztíliai Izabella támogatásávalhárom hajóval (Santa Maria, Niña, Pinta) indult el Indiába. Kolumbusz aToscanelli térkép alapján úgy gondolta, hogy nyugatra hajózva eljut majdIndiába. Útja hosszabbnak bizonyult, bár megkönnyebbítették haladását a passzátszelek. Így is közel két hónap után, 1492. október 12 - én köthetett ki Guanahai(San Salvador) földjén, az amerikai kontinens előterében elhelyezkedő Bahama –szigetek egyikén. Kolumbusz 1504-ig még háromszor kelt át az óceánon, elérteKubát, Hispaniola szigetét (Haitit és Dominicát), Puerto Ricot, Panamát és Jamaicát. Útjairól nemesfémeket, drágaköveket, Európában ismeretlen növényeketés indiánokat hozott. Kolumbusz abban a hitben halt meg, hogy Indiába jutott. Afelismerésre, hogy új kontinenst fedeztek fel, egy spanyol zászlók alatt hajózóolasz tengerész, Amerigo Vespucci jutott, aki Dél – Amerika partjai menténhajózva elérte a La Plata torkolatát(1501-1504), s azt hitte, elérte a kontinens legdélebbi csücskét. Mindeközben aportugál Cabral 1500-ban birtokba vette Brazília területét a portugál királynevében. Ezután 1513-ban felfedezték a Golf áramlatot, mellyel lehetővé vált avisszatérés Európába.

Aspanyolok és a portugálok versengtek az új területekért, ezért pápaiközvetítésessel egyezséget kötöttek (1494). A tordesillasi szerződés (ill. az eztkiegészítő 1529-es zaragozai szerződés) a felfedezett világot a két országközött először egy, majd két hosszúsági kör mentén kettéosztotta.

AFöld megkerülésére Magellán vállalkozott 1519-ben. Célja a fűszertermelő szigetekés az Európa közötti közvetlen út megteremtése volt. Magellán a Fülöp –szigeteken életét vesztette a bennszülöttekkel folytatott küzdelemben, de egyikhajója végül visszatért Spanyolországba.

Gyarmatosítás

Afelfedezők a kereskedelmi telepek létrehozása után, ahol lehetséges volt, azújonnan megismert népeket és területeket megszállták, gyarmatosították. Ázsia népesés fejlett országait az európai hajósok nem tudták meghódítani, itt be kellettérni jól jövedelmező kereskedőtelepek létrehozásával. Az Indiai – óceánon azarabokat kiszorítva a portugálok vettették meg a lábukat, s kereskedelmitámaszpontokat létesítettek Indiában (Goa), Indonéziában, sőt Kínában (Macao)és Japánban is. Lisszabon kikötője a távol – keleti áruk elosztóhelyévé vált.

Amerikakitűnő lehetőséget biztosított a gyarmatosításra. Hegységei hatalmasmennyiségű, könnyen kibányászható nemesfémet rejtettek, trópusi területeinültetvényeket lehetett létesíteni. Mindezen kincsek az európaiak számára iselérhetővé váltak, ugyanis a legfejlettebb indián kultúrák is csak az egyiptomiÓbirodalom szintjén álltak. Így a vas és tűzfegyverek, lovak birtokában aspanyoloknak nem jelentett különösebb nehézséget a kő- és fafegyverekkelvédekező indiánok leigázása.

Aspanyol hódítók (konkvisztádorok) kis létszámú csapatai egy – két évtized alattlerombolták a magasabb szintű indián kultúrákat (maják, inkák, aztékok). A leghírhedtebbspanyol hódító Hernando Cortez volt, aki lerombolta az aztékok és a majákbirodalmát.

Aspanyolok bányákat nyitottak, ültetvényeket létesítettek, ahol az őshonosnövények mellett (kikoriva, dohány, indigó) Ázsiából áthozott növényeket istermeltek. Az ültetvényeken kezdetben az indiánokat dolgoztatták, azonban azőslakók nem váltak be munkásnak. Számuk egy évszázad alatt a tizedére csökkent.Az indiánokkal erőszakosan, sokszor kegyetlenül bántak, és az európaiak általbehurcolt betegségekkel szemben az őslakók nem voltak ellenállóak. Az egyház ésaz állam eredménytelenül próbált a keresztény hitre térített szerencsétlenekvédelmére kelni. Ezért az ültetvényekre Afrikából négere rabszolgákat hoztakbe.

A világkereskedelem kialakulása

Azamerikai gyarmatokról Európába áramlottak az ültetvények termékei. Meghonosodottszámos növényfajta (paradicsom, paprika, kukorica, burgonya, dohány), de ezekelterjedése évszázadokat vett igénybe. A burgonyát eleinte dísznövénykénttermesztették, de amikor rájöttek, hogy gumója fogyasztható, az egyiklegfontosabb tömegélelmezési cikké vált, mert a hűvösebb területeken istermelhették. Továbbá a háborúk nem pusztították úgy a termést, mint a gabonaféléket,s jelentős a tápértéke. Hasonlóan fontos volt a kukorica termesztésénektérhódítása. Elterjedésük hozzájárult az éhínségek visszaszorításához.

Alegfontosabb az óriási mennyiségű nemesfém beáramlása volt, ami értékénekcsökkenésének (100 évig húzódó infláció) és a termékek árának folyamatosemelkedését idézte elő (árforradalom). Az árakat a bővülő kereslet is felverte,mivel nőtt a népesség, és a gyarmatokra Európából iparcikkeket (textíliák,szerszámok, fegyverek) szállítottak.

Sajátoskörforgást hozott létre a rabszolga-kereskedelem: Amerikából cukrotszállítottak Európába, onnan az ebből készült alkoholt Afrikába, ahol arabszolga-kereskedelemmel foglalkozó néger törzsektől vagy araboktól főkéntalkoholért rabszolgákat vásároltak. A szerencsétleneket embertelen körülményekközött szállították Amerikába, hogy az ültetvényeken cukrot és egyébgyarmatárukat termeljenek.

Anagy földrajzi felfedezések következtében behurcolt arany- és ezüstmennyiség alapjaibanváltozatta meg az Európai gazdaságot. Az elhúzódó infláció árforradalmatváltott ki, mely hozzásegített a tőkésgazdaság kibontakozásához. Az egészfolyamat egy európai méretű és szintű munkamegosztást eredményezett. Ez egyhosszú távú folyamat volt, mely az első polgári forradalmakhoz vezetett.