A magyar társadalom változásai a honfoglalástól a XIV. századig

Az Árpád-kori társadalom

A IX-X.századi magyar társadalom törzsi szervezetben élt, és patriarchális(apajogú)nemzetségekből épült fel.A törzsszövetség élén a fejedelem állt,akinek a szeniorátus elve alapján öröklődött a hatalma,tehát a legidősebb férfi rokon lett az utódja.A társadalom első rétegét nevezzük vezető rétegnek,itt helyezkedik el a fejedelem, a gyula(a háborús vezető,Erdély a területe), a horka(a háborús vezető) és a törzsfők.

A második réteget a nemzetségfők(bők) és a szabad harcosok alkotják.A harcosok teszik ki a fejedelmi kiséretet és a hadsereget.

A harmadik réteghez tartoznak a szolgáltatónépek(inek)pl:pásztor,kovács,solymász,szakács.

A negyedik réteget a szolgák alkotják,ez a réteg a kalandozások során került be az országba. Ez a réteg abban különbözik az előzőektől, hogy az itt elhelyezkedő emberek jogilag nem szabadok, az első három rétegben található személyek azonban igen.

Szent István társadalma

A magyar társadalom élén a király állt, akinek a hatalmát óriási földbirtokai alapozták meg. A birtokadományok és a tized révén az egyházfők is a vezető réteghez tartoztak. A törzsi vezetők és a bevándorolt lovagok leszármazottaiból kezdett kialakulni a világi nagybirtokos réteg. Törvényeiben István elismerte mind a szerzett, mind az öröklött birtokaik tulajdon jogát.

A magyar társadalom középrétegét a vitézek alkották, azok a szabad emberek, akik rendelkeztek saját földbirtokkal, amelyet szolgáikkal műveltettek meg. A földjeiket vesztett szabadok az ország peremterületén fekvő szabad földekre vándoroltak, vagy egy nagybirtokos oltalmát választották, ahol megőrizhették szabad jogállásukat, de szolgáltatásokra kötelezték magukat

A szolgák dolgoztak a birtokosok uradalmaiban, velük uruk korlátlanul rendelkezett. A század végétől egy részüknek a birtokosok terményhányad fejében saját földet adtak, őket szabadosoknak hívjuk. A szabadosok felszabadított, de függésben élő rabszolgák.

XII. századi társadalom

A társadalom élén továbbra is a király állt, azonban a trónharcok következtében a világi és egyházi nagybirtokosok megerősödtek. A nagybirtokos családok csapataikat(bandérium)saját zászlaik alatt vezethették a király hadába.

A középréteg helyzete nem volt egyértelmű. A szabad lakosság földdel rendelkező, katonáskodó része magát csak a király alattvalójának vallotta.XIII.század elejétl servienseknek nevezték őket.

A várjobbágyok módosabb, saját földdel rendelkező részének lehetősége nyílt a felemelkedésre, amennyiben az uralkodótól kiváltságokat kaptak.

Az uradalmakban továbbra is a szolgák voltak többségben,de egyre többen kaptak kis parcellát terményhányad fejében. A lesüllyedt szabadok saját földdel rendelkeztek és csak a termés egy részét voltak kötelesek befizetni.

XIII.századi társadalom

II.András 1222-ben az Aranybullában szentesítette a nemesek jogait.Az Aranybulla eleget tett a bárók követeléseinek(az egész vármegyék,a méltóságok halmozásának,az idegen birtokszerzésének tilalma).A világi és egyházi előkelőknek jogot adott az ellenállásra.A bulla a serviensek érdekeit is biztosította(adómentesség ,bírói ítélet nélkül nem foghatók el,csak az ország védelmében kötelesek hadba vonulni,szabadon végrendelkezhetnek).

A XIII.századra a magyar társadalom változásai elérik végpontjaikat,kialakul az elmúlt századok változásainak eredmény.

Az 1267-es törvények a servienseket már nemeseknek nevezik és megkapják a nemeseket megillető jogokat,amelyeket II.András szentesítet az Aranybullában(1222).A serviensek választott képviselői részt vehetnek a fehérvári törvénynapokon, ami a nemesi vármegye megerősödését jelzi.A servienseken kívül a vagyonos várjobbágyok alkották a nemességet.

A királyi vármegye romjain létrejött a nemesi vármegye,amelynek élén a király által kinevezett főispán állt.A megyei ügyeit a nemesség által válsztott tisztviselők(szolgabirák) intézték.(1848-ig a magyar közigazgatás alapja a nemesi vármegye).

A bárók széttagolt birtokaiból egységes birtokokat kovácsoltak.Birtokaik környezetében az élet minden területén döntő szerepre tettek szert,a befolyásuk alá került területek kisebb birtokosaiból szervezték meg uradalmaik irányitását,fegyveres kiséretük,bandériumaik tisztjeit, ezt nevezzük familiaritásnak.

Kialakul a jogilag egységes jobbágyság.Az uradalmaikat helyreállitó földbirtokosok a munkáskzekért több évi adómentességet,szabad költözést ajánlottak,ezenkivül rendelkeztek ingóságaikkal,peres ügyeiket a födesúrnál intézték.A

Szolgáltatásokat a telek területének arányában kellett leróni,ezek teljesitése után szabadon vándorolhattak.

XIV.századi társadalom

Az Árpád-ház kihalása után a kiskirályok szerezték meg a főméltóságokat(nádor,vajda,bán),kisajátitották a királyi várakat,úgy gondolták,hogy az ő joguk az új király megválasztása.

A Károly Róbert által visszavett királyi várakat az új bárók irányították, de csak tisztségük révén birtokolták azokat.

1351-es országgyűlés az Aranybulla megújításával a nemesség alapvető szabadságjogait biztosította ,a törvények egy ponton szűkítették a jogokat elvették a szabad örökítés jogát helyette az ősiség törvényét vezették be.Az ősiség értelmében a birtok nemzetségen belül apáról fiúra száll, elidegeníteni nem volt szabad.ha a nemzetség kihalt a birtok a királyra szállt.A jobbágyi terheket egységesítették(kilenced:a termés kilencedik tizede)így a jobbágyság jogilag egységes lett.

Az 1351-es törvényekben(az Aranybulla megújitása->Nagy Lajos) az ugyanazon szabadságjogokat nyert 40-50 000főt számláló magyar nemesség nem volt egységes.A nemesség és az ország vezető csoportját a 35-40 családból álló bárók képezték.Ők töltötték be a tisztségeket(nádor,vajda,bán,stb.)A nemesség kialakulása aXIV.század közepére fejeződött be.Nagyrészük közép vagy kisbirtokos volt.

A jobbágyság kialakulása is a XIV.századra fejeztődött be,gazdálkodásuk és szolgáltatásaik alapja a telek volt.

A földesúri birtokon alakultak ki a mezővárosok,a szabad királyi városok csak a király alá tartoztak.

Zsigmond igyekezett elősegíteni a nemesség rendé szerveződését, bevonta képviselőiket az országgyűlés munkájába. Zsigmond támogatta a városfejlődést, kiváltságokat adományozott, vámkönnyítésekkel segítette a hazai kereskedőket.

Létrejön egy szűk, többnyire idegen ajkú polgári réteg.