A középkor mindennapjai

Lovagi kultúra

A kora középkorvégére kifejlődött a nehéz páncélos harcos, a lovag felszerelése. Fegyverzeteaz egész testet befedő páncélzatból, pajzsból, dárdából és hosszú, egyeneskardból állt. Fontos szerepe volt a nagy teherbírású lovaknak, melyeken akengyel segítségével biztosan ültek a harcosok. Egy ilyen lovagi öltözet egykisebb vagyonnal felért. A lovagoknak azonban nem pusztán fegyverekre voltszüksége. Apródként kezdte, s próbák teljesítése után kerülhetett csak a lovagokközé.

A lovagokelsősorban a hűbéres viszonyban kialakult magatartásformákból merítettékeszményeiket. A hűbérúr bőkezűsége, oltalmazásra mindig készviselkedése, az uradalom igazgatásában kiérlelt bölcsessége példaként lebegettmindannyijuk szeme előtt. A hűbéres alázata, készsége a segítségnyújtásraúgyszintén befolyásolta gondolkozásukat.

A lovagok jellemzői közé tartozott afájdalom, az esetleges elgyengülés álcázása is.

Mindezek mellett termékeny hatástgyakorolt a lovagi jellemre a szerzetesi élet is. Az egyházi tanítás aztsugallta, hogy a szerzetesek és a lovagok tevékenysége sok rokon vonást mutat:a szerzetesek imájukkal, a lovagok a gyengék és a védtelenek gyámolításával ésa hittérítéssel küzdenek a társadalom fennmaradásáért. Azaz mindannyian harcosok.

A francia, német,spanyol nagyúri központokban, a lovagi tornák légkörében alakult ki a lovagieszmény, mely a harcosok erényein, az erő, a bátorságon, ügyességen kívül(elsősorban egyházi indíttatásra) kiegészült a gyengék, a nők (Mária-kultusz),az elesettek védelmével. A „lovagias viselkedés” szabályai, ha csak ideálkéntis, nagy előrelépést jelentettek a kora középkori katonai eszmény, a nyers erőkultuszához képest.

A lovagok a lovagitornákon bizonyíthatták képességeiket, melyeknek nélkülözhetetlen kelléke volta lovagi költészet. A francia trubadúrok, a német minnesängerek énekeiben aharcok hősei és az imádott nő jelenik meg, ami a világi költészet színrelépésétjelentette.

házasság a középkorban

A középkorban az egyházújjáalakította a házasság intézményét. A XIII. század végén befejeződő folyamatsorán a papoknak megtiltották, avilágiaknak viszont előírták a házasságot. A papokat viszonylag könnyenrászorították a nőtlenségre. A lovagok azonban nem egykönnyen adták fel régiszokásukat, mely szerint szabadon váltogathatták feleségüket. A keresztény házasság ugyanis az egyház törvénye szerint felbonthatatlan volt („Amit Istenmegkötött, azt ember el ne válassza.” Mát. 19,6.).

A házasságkötést az egyház mellett avilági élet is szabályozta. Miután szokássá vált a nemesi családokban, hogy agyermekek közül csupán a legidősebbfiúgyermek örököl, a nagybirtokos famíliák elsősorban ennek a fiúnak s aleánygyermekeknek a házasságát szorgalmazták.

A férjnek a házasságtól kezdvejogában állt a feleségét szigorú ellenőrzés alatt tartani és testét birtokolni.Fontos tudni azonban, hogy mind a férjnek, mind pedig a feleségnek tilos voltimádatával „föllángolni” egymás iránt. Igazi szerelem nem létezhetett közöttük,mert a szerelem, szeretet – az egyházi gondolkodók szerint – csak Istentillethette meg.

A nő aközépkor felfogása szerint gyenge teremtmény, aki arra született, hogy a férfit szolgálja aházasságban. A nőt ezért az egyháziak és a világiak a mielőbbieljegyzésre és lehetőleg még a tizenéves korban történő házasságkötésreösztönözték. A nő bűnéül rótták fel a férfi visszautasítását. A kikosarazástcsak akkor fogadták el egy nőtől, ha szüzességét megőrzendő mondott nemet, sapácának állt. A nő számára – minden más esetben – előrelépést, életeértelmének megvalósulását jelentette a házasság.

A középkor sajátos szereposztásaszerint a férfi feladata a külvilággalvaló kapcsolattartás volt, míg a nők elszigetelve éltek a külvilágtól: gyermekeketszültek, háztartást vezettek, kultikus tevékenységet végeztek: megmosdatták azújszülöttet és a halottakat. Alávetett helyzetükből csak a késő középkorbantudtak valamennyire felemelkedni. AMária-kultusz terjedése maga után vonta az anyaság, az anya nevelő szerepénekfölértékelődését.

A házasságon kívüli szerelem aközépkori lovagi irodalomban az „udvari szerelem” elnevezést kapta. Az udvari szerelemben a nő a tanárszerepében jelent meg. Ő volt az, aki az ifjaknak föladott leckéivel, fejtörőjátékaival hűségre, szeretetre,barátságra oktatott. Ugyancsak ő értékelte a versengő ifjak erkölcsét, svégül a jobbik felet megkoronázta.

A lovagi szerelem elsőrendű céljaiközé tartozott a mértékletesség oktatása. A lovag testi vágyai ebbena szerelemben alárendelődtek a játékos versengésnek. Megtanulta az önmérsékletet, amelyneka politikai életben is nagy hasznát vette. Az udvari szerelemtan szabályait alovagkor leghíresebb művében, a Rózsa regényben fektették le.

Gyerekek helyzete a középkorban

Irodalmi, történelmi ismereteinkszámos példával szolgálnak arra, hogy a múltban egy-egy – mai fogalmainkszerinti – gyermek a felnőttek módjára viselkedett, vagy a többiek felnőttkéntkezelték. Ez azét lehetett így, mert a középkorbannem tekintették külön életszakasznak a gyermekkort. Attól kezdve, hogyegy gyermek megélt az anyja vagy a dajkája nélkül, felnőttnek számított. Ezttükrözi az is, hogy a gyermekek a felnőttekhez hasonló ruhákba öltözködtek.

Az is eltért a mai viszonyoktól,hogy a gyermek az első, sőt a másod-unokatestvérét is a testvérének tekintette.Mindez arra vezethető vissza, hogy a középkorbana legtávolabbi vérségi rokont is „családtagnak” tartották. (A gyermek,szülők, nagyszülők alkotta család fogalma az újkorban alakult ki.) A gyerekekjátékai szigorúan igazodtak a felnőttek magatartásformáihoz, s éppen az volt aszerepük, hogy gyorsan rászoktassák a gyermekeket a felnőtt életre.

A gyermekek többnyire családjuktólelszakítva nőttek fel, a nemesek apródként főúri udvarokban, az iparosokinasként.

A halálhozvaló viszony a középkorban

A középkori emberek alapvetőenmásként élték meg az életet és a halál problémáját, hiszen a halál életükmindennapi velejárója volt. Az átlagéletkor nagyon alacsony volt, az embereknem éltek meg magas életkort, és óriási volt a csecsemő- és gyermekhalandóság.A gyerekek fele ötéves kor alatt meghalt, az asszonyok tekintélyes része nemélte túl az első szülést. Megfékezhetetlenek voltak a gyógyíthatatlanbetegségeket terjesztő járványok. A középkori családban mindennaposak voltak ahalálesetek; sok volt az árva is.

A késő antik és koraközépkorifelfogás szerint a keresztényeket és a pogányokat más-más sors várta a halálután. Úgy vélték, hogy az egyházhoz tartozók a halállal csak elalszanak, és afeltámadást követően a Paradicsomban ébrednek fel. A más hitűekről pedig aztgondolták, hogy teljesen megsemmisülnek, s az idők végeztén sem elevenednek meg.A keresztény ember halálában nem láttak ekkor semmi különösséget, hisz csakelaludt az Úrban. Azt kapta jutalmul, amit hite szerint megérdemelt.

Az egyén halála akkor került igazánelőtérbe, amikor a túlvilágról Máté evangéliuma szerint kezdtek el gondolkodni. A XI. század elején hódított teret azaz elképzelés, hogy a végítélet alkalmával Krisztus mint bíró ítélkezik: mindenegyén életét mérlegeli, s a jó és rossz cselekedeteket kedvező vagy kedvezőtlenaránya szerint küld egyeseket a Paradicsomba, másokat a Pokolba. Az érzékekfölötti világnak ez a módosított víziója tehát felelősségre késztette az egyéntsaját élete és halála iránt.

A mindennapok

A középkor emberének életétalapvetően a vagyoni helyzetük befolyásolta.

A bútorok közül még a vagyonosabbaknális csak az ágy, a pad, az asztal és a karosszék jelent meg; ingóságaikatládákban tartották, amii egyben ülésre is alkalmasak voltak. A világítást - azókorhoz hasonlóan – fáklyák és mécsesek biztosították. Az étkezésben ajómódúaknál a hús, a jobbágyoknál a gabonából készült ételek voltak túlsúlyban.Általában közös tálból ettek, evőeszközeink közül ekkor még csak a késthasználták. A keresztes hadjáratok hatására terjedt el a keleti pompaszeretet,a finomabb ételek, finomabb kelmék, díszesebb bútorok iránti szeret.

Nehezebben képzelhető el – s nagyobbkülönbségeket rejt korunkhoz képest – felfogásuk és szemléletük. A középkorembere számára döntő volt az egyházhoz való tartozás, és a kor társadalmábanelfoglalt helye (nemes, polgár, jobbágy); az, hogy milyen joghatóság alátartozik, milyen kiváltságai vannak. A mai szempontok: nyelv, szülőföld, csak ezutánkövetkeztek.