Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

A késő reneszánsztól kezdve a költészet fő célját a gyönyörködtetésben találja meg. Ebből következik, hogy nagy hangsúlyt kapnak a formai elemek (különleges kifejezésmódok, bonyolultság, barokk körmondat, túlzások, metaforák, szimbolikus képek). A gyönyörködtetés a csodálkozás felkeltésével érhető el – illúziókeltés. A barokk művekre jellemző az emelkedettség, ünnepélyesség (pátosz). Kedvelte a nagy terjedelmű műfajokat (eposz, tragédia, vígjáték, tragikomédia, regény). A hősiesség megjelenítése. A barokk művek szerkezete nem arányos. A cél az arányosság elkerülése. A részek egymásba ékelődnek és különálló témákra esnek szét: gyakori a művekben a kihagyások és az ellentétes elemek ütköztetései. A merész gondolattársításokon alapuló, újszerű költői képek bőségét (főleg metaforákat), patetikus stílust használ. Rokon értelmű mondatok, szavak halmozását részesítik előnyben a barokk szerzők. Sok részletből, epizódból felépülő, poklot, földet, mennyet egybeölelő monumentális szerkezetet hoztak létre. (Cervantes Lope de Vega, az olasz Tasso, az angol Milton.

zrinyi_miklos_1.doc