Németh László: Iszony

Az Iszony az elemzések szerint az író legtökéletesebb regénye. 1942-ben kezdte el írni Móricz Zsigmond kérésére a Kelet népe számára.

A regényben a főhős, Kárász Nelli mondja el házasságának történetét. A visszatekintés célja az önelemzés: a megtörtént tragédia után a tragédiát okozó világgal is megbékélő főhős nézőpontjából. A kivívott magány azt is jelenti, hogy az egykori pusztai lányból, a szentből, miután a házasságban szörnyeteggé vált, ismét szent lehet: a világgal nem elegyedő, különállását megőrző, de a világ hétkoznapi életében mégis tevékenyen és hasznosan részvevő lény.

Mivel az elbeszélői nézőpont Nellié, így a férj, Takaró Sanyi mind az ő látószögében jelenik meg. Nelli valóban azt gondolta, azt élte át annak idején, amit felidézett. Sanyi emlékezetéről viszont nagyon rossz az elbeszélő véleménye. Ha Nelli nem bűnös, Sanyi sem az, sőt ő az igazibb áldozat, hiszen ő pusztul bele ebbe az élet-halál küzdelemmé váló házasságba.

nemeth_laszlo_1.doc