Sztálini gazdaságpolitika jellemzői (1929-1953)

A Szovjetunió elzárta magát a külföldi tőkétől és a technika beáramlásától, vmint a piaci viszonyok ösztönző hatásától. Az iparosítás megvalósult, de rossz ágazatokban és az életszínvonal rovására. A fejletlen gazd. hatalmas károkat szenvedett a polgárháborúban. Ellenséges környezetben kellett kiépíteni a rendszert.

Szűk volt a bolsevik vezetés mozgástere, kérdés volt, hogy tényleg meg lehet-e csinálni 1 országban a szocializmust. Az iparisítást tűzték ki célul, hogy biztosítsák a munkásosztály túlsúlyát. Alapvető volt a katonai erő fokozása a külső támadások elkerüléséért és a várt világforradalom támogatásáért. Minden erőforrást a bányászatba, nehéziparba és energiatermelésbe fektettek.

Erőteljesen növekedett a központi apparátus a NEP visszavonása után. A tervgazdálkodásnak köszönhetően épültek meg a villamos erőművek, kohók, gépgyárak. Az 1927-ben lezajlott XV. kongresszuson Sztálin gazdaságpolitikai koncepciója győzött. Szerinte az ipar fejlődik, a mezőgazdaság nem. Meg kell szüntetni a mezőgazdaság szétszórt, kisparaszti formáit és szocialista átszervezést kell végrehajtani. Időarányos terveket készítettek 3, majd 5 évre. Az első ötéves terv a látványos szovjet ipari fejlődés és modernizálódás időszaka, de ezért a lakosság nagyon súlyos árat fizetett. Az emberi munka teljes körű kihasználására épültek, irreális határidőket szabtak (munkaverseny). Az erőltetett fejlesztés eredményeként 1500 új üzem épült, felfutott az olajtermelés, a vasgyártás, a villamosítás. Új ipari területek jöttek létre, amelyek sorsdöntő jelentőségre tettek szert a II. világháború idején. A terv időszakában mintegy 100 új város épült. A mezőgazdaság kollektivizálása gépi és anyagi háttér nélkül, erőszakos módszerekkel történt. Mivel a szocialista típusú szovjet gazdaságba egyáltalán nem érkezett működőtőke, ezért csak a mezőgazdaságtól lehetett elvonni a forrásokat az ipar, és a sokszor felesleges, megalomániás állami építkezések számára. Mivel a paci ki volt zárva és nem működtek az ellenőrző szervek, a terveket a központi akarat szabta meg, ez volt a keretszám. A valóságtól elrugaszkodó célokat tűztek ki, és az eredmények elmaradását erőszakkal torolták meg. A termelés tovább csökkent, éhínségek alakultak ki, nőtt az elégedetlenség, zendülések robbantak ki

Sztálin úgy gondolta újabb háború lesz, ezért fejlesztette a nehézipart, önellátásra rendezkedett be és nem fejlesztette az élelmiszer-és könnyűipart. Sok volt az állami kézben lévő tulajdon, a termelés pedig visszaesett.

Kollektivizálás

Az ipar külterjes, extenzív fejlesztése a munkaerő folytonos növelését igényelte. A munkaerő biztosítását a magántulajdonnal rendelkező parasztság felszámolásával, kollektivizálásával érték el. A termelőszövetkezetek, a kolhozok és állami gazdaságok, a szovhozok mezgazd. nagyüzemek voltak, ahol a dolgozókat munkásként foglalkoztatták, és elválasztották őket a magántulajdontól, az egyéni érdekeltségtől.

A kollektivizálással megkezdődött az osztályellenségnek tekintett kulákok (zsírosparasztok, gazdagparasztok) megtörése. A parasztság nem volt hajlandó önként feladni gazdaságait. A jómódú kulákat tönkretették, akik a teljesíthetetlen beszolgáltatások miatt gazdasági bűnözőkké váltak. Foglyok milliói kerültek munkatáborba, a GULAG-ba, ahol sokan meg is haltak.

Milliók haltak éhen, főleg Ukrajnában 1929-30 között, miközben gabonát exportáltak, hogy valutához jussanak. Megvalósult a mezgazd. kollektivizálása, és a parasztság önállóságának felszámolása.

Kiépült a "Gulag-szigetcsoport", a mely az egész országot behálózta, s a II. világháború után már 10-12 millió ember rabszolgamunkáját biztosította állandó jelleggel a ”szocializmus építéséhez

Gazdaságpolitikai koncepciója:

• Az ipar fejlődik, a gazdaság nem
• Meg kell szüntetni a mezőgazdaság szétszórt, kisparaszti formáit, szocialista átszervezést kell végrehajtani
• A mezőgazdaság kollektivizálását összekapcsolta a kulákság kiirtásának gondolatával
• Preobrazsenszkij „eredeti szocialista felhalmozás“ elmélete szerint a parasztságtól elvett többletadó adná az iparfejlesztés alapját.
• Az iparfejlesztés kulcsát Sztálin a tervutasításos rendszerben látta.

A tervek jellemzői:

• Az emberi munka teljes körű kihasználására épültek
• Irreális határidőket szabtak (Sztahanov, munkaversenyek)
• A gépeket, berendezéseket csak importból tudták biztosítani
• Az erőltetett fejlesztés eredményeként 1500 új üzem épült, felfutott az olajtermelés, a vasgyártás, a villamosítás (Dnyeper Vízierőmű, Sztálingrádi Traktorgyár)

A mezőgazdaság kollektivizálása:

• Gépi és anyagi háttér nélkül
• Erőszakos módszerekkel
• A termelés csökken, éhínségek alakulnak ki, nőtt az elégedetlenség, zendülések robbannak ki
• 1930 elején a világgazdasági válság hatására lezuhan a gabona ára
• az ipari, gépi berendezések beszerzése lehetetlenné vált
• a kevés termést is olcsón áruba bocsátották
• a mezőgazdasági termelés 20-30%-kal csökkent
• 1932-43 – katasztrofális éhínség, éhhalálok